1. az o hosszú párja.

2. ennek írásjegye (ó, ó). | <rövidítésként:>. ▸ ó

1. irod ódon, ősi.

2. irod elavult.

3. nép nem ez évi <termés(ű) >. az ó vörösborból adj, ne az újból!

[ fgr ]

1. <fájdalom, szomorúság, vágyódás, félelem kif-ére.> ó, de kár!; ó jaj!

2. <csodálkozás, tetszés, öröm kif-ére.> ó, hát ez remek!

3. <udvariassági kif-ek bevezetésére.> ó, bocsánat! | irod <megszólítás előtt, kül. kérést, könyörgést kifejező m-ban.> ó, emberek!

[hangkit]

1. <tejelő állatot> teje leadására késztet úgy, hogy a tőgyből a tejet kézzel kinyomkodja, ill. fejőgéppel szívatja. tehenet fej. | (t. n.) tud fejni. | <tejet> így kivon. sajtárba feji a tejet.

2. ▸ fej valakit, valamit

[?fgr ]

1. ember, állat testének (az agyvelőt,) a szájnyílást és a legfőbb érzékszerveket magában foglaló legfelső, ill. elülső része. | <kif-ekben átv is .> ▸ valakinek a fejéhez vág ver valamit ▸ fejére esett ejtették ▸ valakinek a fejére koppint üt ▸ fejet hajt ▸ fogja a fejét ▸ lógatja a fejét ▸ ha a feje tetejére áll is ▸ véres fejjel ▸ fejtől-lábtól ▸ fel a fejjel! ▸ csak a fejét, hogy meg ne sántuljon! ▸ egyszer majd a fejed hagyod el! ▸ olyan a feje, mint a dézsa | egy fej hosszát kitevő távolság. két fejjel győz. | ▸ fej fej mellett

2. agy, ész, értelem. világos fej; ▸ elveszti a fejét ▸ a saját fejével gondolkodik | gondolkodás, emlékezet. fejben számol; fejből tud valamit.

3. <az egész ember jelképeként.> szegény feje!; bajt idéz valakinek a fejére; ▸ a fejére nő valakinek ▸ beszél valakinek a fejével | ▸ valamilyen fejjel szerelmes fejjel; vén fejjel; ▸ bolond fejjel | biz (valamiről ismert) ember, kül. férfi. jó fej.

4. <az egyén életének jelképeként.> a fejével lakol; ▸ a fejemet teszem rá

5. műv emberi fejet ábrázoló alkotás. fejet mintáz. | érmén a fej oldala. ▸ fej vagy írás!

6. vál vmely közösség vezetője, irányítója. az ország feje.

7. ▸ a kéz, a láb feje | harisnyának, lábbelinek a lábfejet borító része.

8. némely növény termése v. fogyasztásra való gömbölyded része. a búza, a káposzta feje. | (jelzőként) <bizonyos számú> ilyen fejből álló. két fej hagyma.

9. tárgynak, eszköznek kidomborodó, kiszélesedő (elülső v. felső) része. a szeg, a kalapács feje. | ▸ az ágy feje

10. nyomda | nyomtatott lap, ill. tükör felső része. | folyóirat, újság stb. címfelirata, táblázat rovatcíme. ▸ azt se tudja, hol áll a feje ▸ fő a feje ▸ jól megveti a feje alját ▸ fején találja a szöget ▸ bekötik a fejét ▸ felüti a fejét valami ▸ megmossa valakinek a fejét ▸ ráadja a fejét valamire ▸ fejjel megy a falnak

[ fgr ]

1. valaki, valami mellől, közeléből (el). [ellép] a faltól. | valakivel való együttlét helyéről. fiától [jön]. | valakinek birtokából, tulajdonából, használatából. a fiútól [elveszi a botot].

2. valamit térben kiindulásnak számítva. az úttól [két méterre].

3. intézmény, munkahely kötelékéből. [elmegy] az üzemtől.

4. valamit időbeli kiindulásnak számítva. öt órától [hétig].

5. valaminek a hatására, valami miatt. [remeg] a dühtől.

6. táj valakinek a közvetítésével, valaki által. fiától [üzen].

7. valakitől, valamitől eredő(en). [idézés] a bíróságtól; [idézet] illyéstől. | valaki, valami által. a szerzőtől [kiemelt sorok]. | valaki részéről, magatartásában. [nem szép] a barátodtól. | valakitől, valamitől nem akadályoztatva. a kutyától [bátran jöhetsz].

8. táj <hasonlításban:> valakinél, valaminél. [erősebb] az öccsétől.

9. <vonzatként.> [fél] az esőtől; [megfoszt valakit] a pénzétől; [független] a családjától. | <vonzatszerűen nu-val.> e naptól [fogva, kezdve].

1. embernek, szárazföldi állatnak állásra és helyváltoztatásra való végtagja. vékony lába van. | lábfej. töri a cipő a lábát. | <kif-ekben.> ▸ a lába alá elé néz ▸ láb alatt van ▸ lábába megy száll az ital, a bor ▸ gyenge lábon áll ▸ nagy lábon él ▸ megáll a maga a saját lábán ▸ lábra áll ▸ nem teszi be a lábát vhova ▸ lábtól fekszenek ▸ fél lábbal a sírban van ▸ a lábával szavaz

2. tárgynak az a(z oszlopszerű) része, amelyen áll. az asztal, a híd lába. | zene vonós hangszeren a fedőlapra merőlegesen, a hangrések közé helyezett, áttört húremelő keményfa lap(ocska).

3. hegy(ség)nek, földhányásnak stb. az alsó része. a bükk lábánál; a töltés lábánál.

4. ▸ a telek, az udvar lábja

5. ▸ lábon lábán lábon adja el a termést.

6. régi, ill. külföldi hosszmérték: kb. 30 cm. | (jelzőként) ilyen nagyságú. 1500 láb magas.

7. irodt versláb. ▸ lába kel ▸ az egyik lábad itt legyen, a másik ott! ▸ lábuknál fogva húzza le a szenteket az égből ▸ lekap valakit a lábáról

[ fgr ]

1. valaki, valami mellől, közeléből (el). [ellép] a faltól. | valakivel való együttlét helyéről. fiától [jön]. | valakinek birtokából, tulajdonából, használatából. a fiútól [elveszi a botot].

2. valamit térben kiindulásnak számítva. az úttól [két méterre].

3. intézmény, munkahely kötelékéből. [elmegy] az üzemtől.

4. valamit időbeli kiindulásnak számítva. öt órától [hétig].

5. valaminek a hatására, valami miatt. [remeg] a dühtől.

6. táj valakinek a közvetítésével, valaki által. fiától [üzen].

7. valakitől, valamitől eredő(en). [idézés] a bíróságtól; [idézet] illyéstől. | valaki, valami által. a szerzőtől [kiemelt sorok]. | valaki részéről, magatartásában. [nem szép] a barátodtól. | valakitől, valamitől nem akadályoztatva. a kutyától [bátran jöhetsz].

8. táj <hasonlításban:> valakinél, valaminél. [erősebb] az öccsétől.

9. <vonzatként.> [fél] az esőtől; [megfoszt valakit] a pénzétől; [független] a családjától. | <vonzatszerűen nu-val.> e naptól [fogva, kezdve].